Nem kell félnünk a karácsonytól és a karácsonyi ajándékozástól, hiszen a lényeg maga a gesztus, és az együtt töltött rövid idő az ünnepi hangulatban.
A téli ünnepi szokások a századok során sokat változtak, de az ajándékozás szokása megmaradt. Karácsonyi fények gyúlnak a fenyőfákon, és az öröm az ajándékozásban is megnyilvánul. Sohasem az ajándék értéke a fontos, hanem a szándék, a figyelmesség, amellyel adják.
Az karácsonyi ajándékozás lényege, hogy gondolunk valakire, örömet akarunk neki szerezni, készülünk rá. Szentestén véget ér karácsony böjtje, és az ünnep fénypontja a karácsonyi lakoma. Az ünnepi asztalnál nem az a lényeg, milyen értékes étkészletet veszünk elő, hanem hogy a hétköznapoktól eltérően az ünnep jellegének megfelelő ételekkel, virággal, gyertyával vidámítsuk az asztalt és magunkat.
A szeretet ünnepén elfelejtjük mindazt a sok fáradozást, amit az ünnepre való készülődés okozott. A fenyőillatú meleg szobában örülünk egymásnak, az ünnepnek, az ajándékoknak. A nagy rohanásban megállunk egy percre, és egymásra figyelünk. Jó érzés, ha békében, szeretetben együtt a család.
Az evés, zöld növényekkel való díszítés, jókívánságok és ajándékok is jelen voltak már a téli napforduló ünnepében, a karácsonyfa azonban csak a múlt század során jelent meg, kiszorítva a korábbi életfát, termőágat, amely a megújuló természetet jelképezte.
Jelenleg keleten és a katolikus nyugati vidékeken Jézus nevében, a nyugati protestáns országokban a Mikulás nevében, az ateista közösségekben mindenki a maga nevében ajándékozik. Egyes ateista közösségekben elterjedt a Newtonmass kifejezés is, ők az ünnepet a tudományos gondolkodás egyik megalapítójának, Newtonnak az 1642. december 25-ei születéséhez kötik.
A téli ünnepi szokások a századok során sokat változtak, de az ajándékozás szokása megmaradt. Karácsonyi fények gyúlnak a fenyőfákon, és az öröm az ajándékozásban is megnyilvánul. Sohasem az ajándék értéke a fontos, hanem a szándék, a figyelmesség, amellyel adják.
Az karácsonyi ajándékozás lényege, hogy gondolunk valakire, örömet akarunk neki szerezni, készülünk rá. Szentestén véget ér karácsony böjtje, és az ünnep fénypontja a karácsonyi lakoma. Az ünnepi asztalnál nem az a lényeg, milyen értékes étkészletet veszünk elő, hanem hogy a hétköznapoktól eltérően az ünnep jellegének megfelelő ételekkel, virággal, gyertyával vidámítsuk az asztalt és magunkat.
A szeretet ünnepén elfelejtjük mindazt a sok fáradozást, amit az ünnepre való készülődés okozott. A fenyőillatú meleg szobában örülünk egymásnak, az ünnepnek, az ajándékoknak. A nagy rohanásban megállunk egy percre, és egymásra figyelünk. Jó érzés, ha békében, szeretetben együtt a család.
Az evés, zöld növényekkel való díszítés, jókívánságok és ajándékok is jelen voltak már a téli napforduló ünnepében, a karácsonyfa azonban csak a múlt század során jelent meg, kiszorítva a korábbi életfát, termőágat, amely a megújuló természetet jelképezte.
Jelenleg keleten és a katolikus nyugati vidékeken Jézus nevében, a nyugati protestáns országokban a Mikulás nevében, az ateista közösségekben mindenki a maga nevében ajándékozik. Egyes ateista közösségekben elterjedt a Newtonmass kifejezés is, ők az ünnepet a tudományos gondolkodás egyik megalapítójának, Newtonnak az 1642. december 25-ei születéséhez kötik.
Még többet olvashatsz a karácsonyról a virágküldés blogunkban >>>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése